vacsorához
Home » Archívum » Balla Géza Ménesi Rosé 2009
balla geza menesi orse 2009

Balla Géza Ménesi Rosé 2009

“Következő borunk tehát egy 2009-es évjáratú rosé. Egy rozé cuve-t kóstolunk kékfrankos, Pinot Noire, ami 60 százalék Kékfrankos és 40 százalék Pinot Noire-t tartalmaz, és mielőtt megkóstolnánk ezt a bort, mielőtt szemügyre vennénk a bort, szeretnék egy pár szót mondani nektek a roséról. Láttam, hogy nagyon nézitek ezt a rozét, nézitek a színét. Én biztos vagyok abban, hogy érdekesnek fog tűnni nektek ez a rozé, de hát ez a Balla Géza roséja, engem, ami a rozét illeti, erről a stílusról ismernek. És mindjárt el is mondom nektek, hogy miért van ez így. De addig, aki még nem ismeri a rosét, annyira nem jártas a rosé világában, azoknak szeretném elmondani, hogy egy – hála a jóistennek – nagyon felkapott bor lett a rozé Európa- szerte, a Kárpát-medencében. Sajnos Erdélyben azért nincs ennek még olyan nagy kultúrája, de reméljük, hogy lesz és dolgozunk ezért. Mit is jelent a rosé? Láttuk a technológiát. Nagyon fontos az, hogy ismerjük, hogy tudjuk, hogy a rosébort mindig kékszőlőből készítjük. Ezt azért fejezem ki, mert azért bizony-bizony vannak ám laikusok is, és nem haragszom meg rá egyáltalán, akik sokszor megkérdik tőlem, hogy kedves barátom, azért mondja már meg, mennyi vörösbort kell a fehérborhoz tölteni azért, hogy ilyen szép rosé színe legyen. Nem haragszok, elmosolygok, és akkor kezdem mondani, hogy uram, ez nem így van, a rosébort mindig kékszőlőből készítjük. Úgy, hogy vagy direkt már eleve rosénak szüretelünk, és amikor a zúzás-bogyózás után a cefre a présbe kerül, és egy nagyon finom préseléssel 0,5 maximum 0,7 bar-os nyomással egy picit kipréseljük, aztán pedig erjesztőtartályba kerül a must, nem a cefrével, mint a vörösboroknál, vagy pedig tartályba kerül a cefre, zúzás és bogyózás után, és mikor a tartály megtelik, akkor annak a tartály musttartalmának húsz-huszonöt százalékát leengedjük, ezzel két madarat is ütünk, az első az, hogy rosébort tudunk készíteni, a második pedig az, hogy a tartályban maradt cefre, mivelhogy a must egy húsz-huszonöt százalékkal kevesebb, abból egy sokkal koncentráltabb, sokkal mélyvörösebb színű, sokkal teltebb vörösbort tudunk előállítani. Ez a két úgynevezett technológia működik ma a borászatokban.

De akármelyik metódussal készítjük a rosét, mindig oda kell figyelni, hogy rosét csak akkor szabad készíteni, hogyha rosé jellegű az a bor. Ez mit is jelent? Elsősorban a színe. Mint ahogy az előbb mondtam nektek, ennek a rosénak a színe valahogy már a skála pozitív, felső oldalán található. Tudjuk, egy nagyon széles skálán mozog a roséboroknak a színe. Azon roséborok közé tartozik, amely roséborok színe majdnem siller jellegbe viszi el a rosébort. És őszintén mondom, egy percig sem áztatom ezt a bort. Egy az egyben, megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem tartom héjon a roséborokat. Ha még héjon is tartottam volna egy tíz-tizenkét órát, akkor ebből rosébor már nem lett volna. Sokszor kifejeztem azt, amikor beszélek a kékfrankosról, vagy mikor beszélek a ménesi borokról, hogy annyira magasak a héjban található antociánok, tehát színanyag-tartalma annyira magas, koncentrált az itteni kékszőlőknek, hogy már zúzás-bogyózás után ezt a színt kapjuk. Hát a terroire-jelleg. Tehát ez egy rosébor, rosé technológiával. Ami nagyon fontos a rosénál, kedves barátaim, hogy a színe tetszedjen, és a mélyvörös szín egy nagyon kellemes szín, ugye? Aztán pedig nézzük az illatát. Illatozzuk a rosét! Ki nem veszi benne, ki nem találja benne a gyönyörű erdei gyümölcs, magvatlan erdei gyümölcs jelleget, piros gyümölcs, ugye? Szeder, földieper, szamócajelleg. Hát azt hiszem, hogy ennél a bornál tipikusabb rosé jelleget, ami az illatát illeti, nem kell keressünk. Igazán gyönyörű erdei gyümölcs jelleg. Ezen kívül pedig, érezni a még a borban nemcsak egy elegáns rosé, hanem egy testes rosé. Nem azt jelenti, hogy egy diszharmonikus bor, hanem az illatával, az ízharmóniájával egy nagyon szép kerekséget alkot. Majdnem bársonyos. Ami azért egy roséborról nemigen szoktunk elmondani, de majdnem bársonyos a bor. Megtelíti, megtölti a szánkat. Hogyha még egyszer megkóstoljuk, akkor figyeljetek oda, hogy az idő alatt is, ameddig a szájüregben tartjuk a bor, ameddig kóstoljuk a bort, végig érezni ezeket a gyümölcsjellegeket. Amit az illatában éreztünk, végig érezzük a gyümölcsjellegeket. Itt is nagyon fontos volna, akinek bátorsága van, hogy próbáljunk levegőt venni a szánkba akkor, amikor a bor még a szájüregben van. Lenyelvén, egy hosszú borral találkozunk, egy kellemes, egy hosszú bor. Ami a gasztronómiát illeti, biztos tudjátok ti is, hogy szerencsénk van a roséborral. Azért mondom, hogy szerencsétek lehet a roséval, hiszen egy rosébort illik fogyasztani aperitifként is, jól behűtve, még étel előtt, de evés közben is. Lehet fogyasztani egy szép rosét, kivált ha egy testesebb roséról van szó, akár fehér húsból készült ételek után vagy mellé, akár könnyebb, vörös húsból készült ételek után is szívesen fogyasztunk rozét. Hát nem javaslom azért vadhúsból készült, különböző nehéz ételek mellé a rozébort, inkább akkor ehhez egy testesebb vörösbort keressünk, de megteszi az is! Megteszi az is. Arra mindig vigyázzunk, hogy a rosébornak a hőmérséklete megfelelő legyen. Soha ne haladja meg azt a tíz-tizenegy Celsius fokot, és ez nagyon fontos, hiszen a bor illata, a bor íz világa ennél a hőmérsékletnél a legkellemesebb.”